Beszélgetés DJ BEAR-rel, a Gandharvák zenekar producerével
Nem kis meglepetéssel fedeztem fel, hogy DJ Bear, hazai trance DJ, egyben a Magyar Audiovizuális Producerek Szövetségének is tagja, és egy világzenei produkciója is van, melynek ráadásul hangmérnökeként is dolgozik a koncerteken…
DJ Bear: Valóban. 2010-ben, valamikor az év elején kitaláltuk Novák Anikóval és Takáts Róberttel, hogy hozzunk létre egy zenekart. Mindketten évek óta írtak darabokat, feldolgozásokat, kottázták az ötleteiket, és annyi gyűlt össze, hogy ezzel már kezdeni kellett valamit.
Ismertétek egymást korábbról is?
DJ Bear: Anikót még zeneiskolás korából ismerem, Robit is már vagy 10 éve. Ráadásul mindketten állandó látogatói a trance klubnak is, ahol játszom. Igazán az ötlet is innen származott, mert kiderült, hogy a trance zene dallamvilága is megihlette őket.
Elsőre azt gondoltam, ez is egy rock banda, körítve szimfonikusokkal, ez ugye manapság elég divatos. Aztán jobban megnézve kiderült, hogy ez fordítva van, ugye?
DJ Bear: Igen. Ettől válik a dolog igazán érdekessé és egyedülállóvá, mivel itt egy négyfős klasszikus hangszerekből álló kamaracsoportot egészít ki három szintetizátor és a ritmus szekció. Ez volt az eredeti tervem és szerencsére így is valósult meg. A vonós szekció hangzását egy szintetizátor szólam adja. A legtöbb szóló fuvolára, oboára és a két hegedűre íródik. A darabok alapvetően szimfonikus zeneként születnek, majd a szerzők hozzáírják a modern hangszerek szólamait is. Különleges hangzásvilág keletkezik ebből.
Honnan jött az uplifting classical név?
DJ Bear: A trance zenei irányzatok egyikét nevezik uplifting trance-nek, azaz felemelő, emelkedett, transz állapotot okozó zenének. A classical természetesen onnan jött, hogy szimfonikus hangszereké a vezető szerep, de a feldolgozások közt ugyanúgy szerepel Bach, mint néhány mai trance szerző műve.
És a Gandharvák…?
DJ Bear: Az indiai mitológia szerint régen a nagy ünnepek alkalmával égi zenészek – gandharvák – szálltak le a földre, és muzsikájukkal örvendeztették meg az embereket.
Én két koncerteteken voltam eddig, és amit tapasztaltam, az tényleg megragadott. Az emberek sírtak, nevettek, tomboltak, a harmadik szám már vastapsot kapott, ha jól emlékszem… És a szerzők maguk is szerepeltek a produkcióban…
DJ Bear: Ez bizony tényleg nagyon feldobja a koncerteket, mivel Novák Anikó zenetanár, karmester maga vezényli a zenekart, Takáts Róbert, aki egyébként az Operettszínház művésze is, billentyűs hangszereken játszik virtuóz módon…
Nagy meglepetés volt számomra a ritmus szekció…
DJ Bear: Hát igen. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy két olyan kaliberű dobos, mint Fazekas Drumkiller András és Orczi Géza a zenekar tagjai, ráadásul a tavalyelőtti első próbáktól kezdve.
Akkor ők nem beugrósok a koncerteken…
DJ Bear: Nem, állandó tagjai a zenekarnak, és a darabok ritmuskíséretének megalkotása is az ő érdemük.
Mit lehet tudni a többi zenészről?
DJ Bear: Muzsikusok, zenetanárok, végzős hallgatók. Több szokásos cserélődés után a tavalyi első koncertek óta kialakult egy keménymag, aminek én nagyon örülök, mert ezek a darabok nem könnyűek. Több profi zenész megnézte már a kottákat, majd azt mondta: „gyerekek, én ezt nem tudom eljátszani…” Ez a műfaj tényleg nem az a beugrós fajta, nagyon igényes zene. Külön meg szeretném említeni a fuvolistánkat, Sántik Zsuzsannát, aki maga is írt egy csodálatos darabot, és ez bekerült a zenekar repertoárjába is.
Másik nagy meglepetésem volt, hogy a koncertnek van műsorvezetője, aki elképesztő hangulatot teremt, és számomra nem egyszer az újdonság erejével ható információkat, történeteket is elmond a darabokról. Ki írja ezeket a szövegeket?
DJ Bear: Huhh, hát én. Tímár Dénes barátom, akinek a hangját több rádióadóban, sőt szinkronban is hallhattuk, elvállalta a koncertek „házigazdájának” a szerepét. Valóban hihetetlen hangulatot képes csinálni már azzal is, ahogy hangsúlyoz. Ma már el sem tudnám képzelni nélküle az esteket.