Megjelent a 3. CD
Élménybeszámolók
Szia kedves Ani,
A koncerttel kapcsolatos élményem:
Lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem a koncert egyik legnagyobb élménye, ahogy a karmester mozgása tökéletesen követi, illusztrálja a zene dinamikáját.
Olyan jó hallgatni a zenét, és nézni hozzá a mozdulatokat; olyan plusz finomságokat lehet így észrevenni a szólamok játékában, ami lehet, hogy egy felvétel hallgatása közben nem tűnne fel.
Én láttam már pár karmestert, de egyiknek a mozgása sem volt ilyen esztétikai élmény!
A zenével kapcsolatos élményem:
Azonnal, az első ütemektől fogva kiránt a hétköznapokból!!! Ha behunyom a szemem, gyönyörű szép, szinte mesebeli természeti tájak jelennek meg bennem a zene hatására, mintha valami fantasy filmben lennék.
Számomra valami hihetetlen szépséget, tökéletes harmóniát áraszt, amit jó lenne minél inkább magamba szívni, és nem elfelejteni.
A másik dolog: amikor először meghallottam ezt a zenét, hogy a klasszikus hangszerek alá bekerültek a dobok és a basszusgitár, úgy éreztem, hogy NA EZ AZ, EZ HIÁNYZOTT A KLASSZIKUS ZENÉBŐL!!! Így végre együtt van a finomság és emelkedettség, és a pergő, vérpezsdítő ritmusok. Miért kellene ezt a kettőt szétszedni? Micsoda művek születhettek volna, ha Mozart használta volna a kongát! :)))
Hát ennyi. Puszi!!!
Székely Évi a július 8-i koncertről
Fantasztikus, fergeteges volt a tegnapi koncert!
Csodálatos volt, ahogy a hangszerek játéka összeállt egy közös hangorkánná, ahol külön hallani minden egyes hangszert, de mégis az összesből együtt jött létre ez a csoda. És gyönyörű volt minden egyes szólótok! Rekedtre ujjongtam a torkom, de igazából nem is tudom hogy kifejezni, hogy milyen vidámságot, kicsattanó örömöt kelt a zenétek, legszívesebben tényleg táncra perdülnék tőle. (Ennyire áplifting!:))
Önző módon azt kívánom, hogy pihenjetek, töltődjetek sokat a nyáron, aztán ősztől zenéljetek nekünk újra! Nem menekültök, ott leszünk minden koncerteteken! :-))
Nagyon-nagyon köszönöm a sok csodaszép élményt! :-)))
M.E. a július 8-i koncertről
Olyan magasságokba röpít és annyira átitat az erő, a zene ereje ami árad, hömpölyög az egész nézőtéren, hogy alvásra utána garantáltan nincs szükség, de még másra sem, mert az emberben a tiszta öröm marad.
Tika a július 8-i koncertről
Elcsépelt talán már, hogy mennyire nincsenek szavak annak kifejezésére, amit az ember egy ilyen hatalmas erejű koncert alatt átél. Éppen ezért kívánom tiszta szívemből mindenkinek a világon, hogy élje át azt az élményt, amit a tegnapi koncert kapcsán éreztem, érzek még most is.
U.K. a július 8-i koncertről
A Gandharvák koncertjeinek hatására, a zenehallgatás korábban nem tapasztalt örömet kezdett jelenteni számomra.
Milyen tapasztalataim voltak a koncertek folyamán?
Örömöt, boldogságot, nyugalmat, emelkedettséget, nyitottságot éreztem, pedig általában zárkózott természetű vagyok. Szerintem, ha ezt az örömöt állandóan tapasztalhatnám a hétköznapok során, akkor úgy hiszem nem túl sok dolog lenne képes kibillenteni a nyugalmamból. Azt hiszem, értem, miért nevezitek uplifting-nek a zenéteket.
Örömmel tölt el az, hogy képes vagyok odafigyelni (magamhoz, a korábbiakhoz képest jobban!) nemcsak a ritmusra, a dallamra, a zenészek játékának összhatására. Mintha beszippantana a zene, belülről hallgatnám, benne lennék. Lassított felvételszerűnek érzem és egyszerre tudok figyelni a ritmusra, a dallamra, a zenészek, a karmester kézmozdulataira, és érzékelem a körülöttem lévők embereket is.
Ez az örömteli érzés, állapot még igen törékeny és illanékony, de ez már óriási eredmény így is, mivel soha nem tanultam zenét, és nem is igazán tudtam, mire kell figyelni benne.
Mit adnak nekem a Gandharvák koncertjei?
Egy olyan lehetőséget, ami egy jobb tudatállapotba juttat, hogy aztán mindig ez legyen a mérce!
Azt is észrevettem például, hogy mióta a koncerteket és a próbákat hallgatom, kezd kiélesedni a hallásom: Buszon, vagy például utcán, tőlem messzebb lévő emberek beszélgetését is jobban hallom mint korábban, és sokkal többet jelent hajnalban munkába menet hallani a madarak csicsergését. Egyszerűen felfigyelek rá, most jöttem rá, hogy erre régebben süket voltam. A város alapzaja is elkezdett jobban zavarni.
Megfigyeltem, hogy a zene annál mélyebb örömöt tud okozni számomra, minél derűsebb, nyugodtabb állapotban vagyok. Teljesen egyszerű hétköznapi tapasztalatom még, hogy ameddig csak meg tudom őrizni a koncertek által közvetített örömteli emelkedett állapotot, addig mindenre jobban tudok figyelni. Például egy jégtánc videó megtekintésekor a mozgást, vagy egy film harci jeleneteiben a mozdulatokat is jobban tudom követni. Régebben ezek felett jobban elsiklott a figyelmem, szóval úgy tűnik, a figyelni tudásomat is elkezdte csiszolni a zene.
Én nagyon köszönöm Nektek, kedves Ani és Robi, Zenészek, és Mindenki, aki létrehozza ezt a csodálatos produkciót!
Gál István
… nagyon köszönöm, köszönjük a tegnapot! Gyönyörű volt, igazi uplifting élmény most is … :))
Sok-sok puszi!
N. a július 8-i koncertről
Számomra attól olyan titokzatos a varázslat, ami körül leng a koncert közben, hogy minden zenész külön egyéniség, amit át is tud adni a hangszerén keresztül, majd ez az egyéni erő összegződik és mintegy vulkáni erővel zúzza szét mindazt minek nincs helye az emberben (rosszkedv, letörtség), arról nem beszélve, hogy a karnagy lehengerlő egyénisége, áradó öröme aztán végképp olyan magasságokba röpít, hogy onnan már nincs menekvés…, csak a jókedv marad!
ZsKa a július 8-i koncertről
Mintha átmosott volna a hang és a zene. Könnyű voltam utána, nem érdekeltek a problémák, csak egyszerűen jól éreztem magam… P.
Emberi és azonnal megfog, megszűnik minden más dolog, oda kell figyelni… J.
Érdekes, hogy a legvidámabb résznél sírtam, de nem voltam szomorú, utána pedig vidám voltam. Most arra gondolok, hogy talán ez a katarzis, amit annak idején a drámáknál tanultunk… É.
Élőszóbeli visszajelzések a június 10-i koncert után
Annyira jó a zene és a hangulat, hogy még a próbáikra is belógok… még ha fárasztó napom is van, mindig feltölt, és napokig érzem a hatását… annyira jó látni, ahogy mosolyt varázsol még a legkomorabb ember arcára is, és hogy mennyire összehozza az embereket a próbákon és a koncerteken egyaránt… ez természetesen a zenekarra, és a zenéjükre vonatkozik (vagyis a próbákra és a koncertekre együtt) – szerintem, ezt nem igazán lehet külön választani… (nekem a próbák élménye ugyanolyan magával ragadó mint maga a koncert, nem látok különbséget… nem beszélve a csapatról… látni ahogy egyre szebben játszanak, egyre jobban kinyílnak… ez már egy csodálatos élmény!
P.M.
Kedves Gandharvák!
Csodálatos volt a koncert, egyszerűen elmondhatatlan! Koncertről koncertre egyre jobban magával ragad engem a zenétek, csak repül az ember szíve a zene szárnyán, oldódik, derűs hangulatokkal töltekezik, gyógyul!
Egyszer régen olvastam valahol, hogy régi időkben, amikor a művészek még valóban képzett, hozzáértő, a harmónia szabályait ismerő emberek voltak, és e szabályokat figyelembe véve, tudatosan a szépséget újrateremtve alkottak, létezett olyan fogalom, hogy „objektív zene”.
A zeneszerző tudatosan úgy írta meg a zeneműveket, hogy az mindenkiből ugyanazt a hatást váltsa ki. Nem volt ebben semmi elvontság, viszont alapként ott volt az emberi természet mélységes ismerete: azoké a vonásoké, érzelmeké, melyek típuson, életkoron, gyökereken, neveltetésen túl – minden emberi lényben közösek. Ezek ismeretében a művész tudta, melyek azok a hangsorok, amik minden embert ugyanúgy indítanak meg, vagy amik mindenkiben ugyanúgy örömöt ébresztenek. Ha az volt a célja a zenével, hogy megindítsa közönséget, akkor mindenki szeméből potyogtak a könnyek, ha meg a kirobbanó örömérzet elérését célozta meg, akkor hamarosan szárnyalt örömében az egybegyűlt hallgatóság.
Hasonlókat élek át most: a Ti zenéteken át értettem meg, mit is jelent, amit akkor rég olvastam. Mert miközben rám a kezdetektől fogva nagy hatással van a zenétek, alkalomról alkalomra látom, hogy teljesen különböző típusú, karakterű, életkorú embereket is ugyanúgy ragad magával. Még a „gyanútlanokat” is. Olyanokat is, akik eddig azt mondták magukról, hogy „nem értenek a zenéhez”, akik nem is nagyon tudják, milyen koncertre jönnek, csak eljöttek egy kedves ismerős meghívására.
És a koncert végén azt mondják mosolyogva: „Most már tudom, milyen zenét szeretek.”
E.M. a Gandharvákról
Gyermekkoromban az énekórákon nem kifejezetten kedveltem a komolyzenét. A kamaszkorom lepergésével és zenei ízlésem folyamatos változásával sok mindent átértékeltem magamban, így ráakadtam olyan zeneszerzőkre, akik megszólították a „lelki világomat”, vagyis megszerettem őket.
A Gandharvák zenekar zenéje elmossa a határokat modern- és régi-, könnyű- és komolyzene között. Ilyen értelemben határtalan, stílusfeletti. Hozzásegíti hallgatóját az odafigyelésre és az öröm felkeltésére. Ha pedig az ember ihletetté válik közben, akkor alkotói elérték a céljukat!
F.M. a június 10-i koncert után
Csodálatos volt a vasárnapi koncert, nagyon köszönöm Nektek ezt az élményt! Azóta is egyfolytában futnak bennem a gyönyörű dallamok, és jártamban-keltemben is előjönnek a koncert kedves képei, egyfolytában vigyorgok. Nagyon jó csapat vagytok, kedves, érzékeny, humorral és életvidámsággal teli emberek, kívánom, hogy sok örömötök legyen még az együtt-zenélésben, és köszönöm a sok szép élményt, amit adtok nekünk!
E. a június 10-i koncert után
Keresem a szavakat, de nem találok megfelelőt. Csodálatos, fantasztikus… és ennek minden szinonimája ráillik a műsorotokra! Döbbenetes élményem volt! Volt már olyan érzésem régen, hogy egy zenés valamiről ki kellett jönnöm, mert nem bírta a szervezetem a mélysugárzó által kibocsátott rezgéseket. Valahogy nem volt szinkronban a testem rezgése a zenével. Most épp ellenkezőleg éreztem. Nagyon kellemes volt. Hallottam már erről, hogy ha a zene ritmusa egyezik a szívdobogás ritmusával, az az igazi Kánaán… Ez most nálam így volt!
I.B.
Szívetmelengető Élményt kaptunk tegnap délután a Gandharvák koncertjén. Zeneművészként, hivatásos muzsikusként közel egy évtizede szoktatom magam vissza a „befogadó” koncerthallgatásra. Nos, ez az Élmény igazán jó helyzet volt erre a „gyakorlatra” (is). Felemelt, áradt, csak úgy sodort magával minket. Férjem is nagyon élvezte, kedvence volt az Íres hangzásvilágú harmadik szám. Az egész hangzás/hangulat gyógyított, áramlásban tartotta a lelkemet. Köszönöm, Gandharvák!