Takáts Róbert

1973-ban születtem Budapesten. Mivel édesanyám családjából mindenki zenélt valamilyen hangszeren, engem is elkezdtek taníttatni, kezdetben zongora-, 10 éves koromtól pedig doboktatásban részesültem. Tanáraim Sárkány Zsolt és Godán Sándor voltak. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Schwartz Oszkár vette át szakmai felkészítésemet, akinél 1995-ben szereztem diplomát.

Már a főiskolás évek alatt játszottam szimfonikus zenekarokban. Tagja voltam az Óbudai Danubia Zenekar első formációjának, illetve rendszeresen játszottam az akkoriban működő Magyar Rádió- és Televízió Ifjúsági Zenekarában. E zenekarral több rádió-, illetve televízió-felvétel készült. Ezek mellett kisegítőként szinte minden budapesti szimfonikus zenekarban megfordultam. Olyan neves karmesterek irányították zenei és szakmai fejlődésemet, mint Vásáry Tamás, Lukács Ervin, Kocsis Zoltán, Kobayashi Ken-Ichiro, Medveczky Ádám, Jurij Szimonov és Gál Tamás. 1992-től 2001-ig tagja voltam a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarnak. 1996-ban közreműködtem az egyetlen alkalomra létrehozott „Juventus Hungariae” Millecentenáriumi Ifjúsági Szimfonikus Zenekarban, melyet a zenei világnapon Yehudi Menuhin vezényelt. Hatalmas élmény volt a 20. század egyik zenei zsenijével együtt dolgozni, instrukcióit hallgatni.

1997-ben lettem tagja a Budapesti Operettszínház zenekarának, ahol jelenleg is dolgozom.

1999 és 2001 között az Indonéz Nagykövetségen közép-jávai gamelán zenét tanultam Ki Oemartopo vezetésével. Segítségével betekinthettem egy teljesen más zenei gondolkodásmódba és közösségi zenélésbe, melyben valamilyen módon mindenki része az adott zeneműnek, akár egy ritmusképlettel, akár csak egy hanggal. Ilyenkor nem a játszó hangszer tűnik fel (ami adott esetben nem is hallatszik), hanem annak a hiánya. Ez Európában teljesen szokatlan, ahol minden zenész mindig meg akarja mutatni magát. Csodálatos volt tanulni tőle, a hazájában nagyra becsült zenemestertől (dalangtól) – ez az élmény máig hat a zenélésemre.

Különböző zenekarokkal több országban is vendégszerepeltem. Nyugat-Európa szinte minden országába eljutottam, legfontosabb élményeim azonban Németországhoz köthetők. Többször jártam Japánban, de megfordultam Indonéziában, Malajziában, Bruneiben, a Fülöp-szigeteken, Vietnamban, Thaiföldön és Dél-Koreában is. Turistaként bejártam a Közel-Keletet és a Balkán-félszigetet. Mindenhol kerestem az autentikus, csak arra a kultúrára jellemző zenét, igyekeztem megfigyelni sajátosságait és az érzést, amit kiváltanak a hallgatóságból.

2008-ban kezdtem zeneszerzéssel foglalkozni. Célom olyan zene írása, mely vidám, mindenki által befogadható, mégsem kommersz. Szeretném létrehozni az európai zenében is azt a közösségi élményt, melyben korábban nekem is részem volt, és ami sok örömöt okozott.

I was born in Budapest in 1973.  As in my mother’s family everyone played some instrument, my family wanted me to learn music too. First I learned to play the piano, then from the age of 10 I started to play the drums. My teachers  were Zsolt Sárkány and Sándor Godán, until I graduated in 1995 in the Music arts school, where my professional instructor was Oscar Schwartz.

I have been playing ín symphonical orchestras since my college years, I was a member of the first formation of  the Óbuda Danubia Orchestra and also played in the Youth Orchestra of the Hungarian Radio and Televison, broadcasted many times on TV and the radio. Besides, in individual cases I played in many other orchestras too. My musical carreer was guided by such noted conductors as Tamás Vásáry, Ervin Lukács, Zoltán Kocsis, Kobayashi Ken-Ichiro, Ádám Medveczky, Jurij Szimonov, and Tamás Gál. In the period between 1992 and 2001 I was a member of the Ernő Dohnányi  Symphonical Orchestra. In 1996 I cooperated with the Juventus Hungarie Symphonical Youth Orchestra,  formed for that single occasion and performing  on the World Music Day, conducted by the famous Yehudi Menuhin. It was extremely inspiring to work with one of the musical geniouses of the 20th century.

In 1997 I started to work with the Budapest Operetta Theatre Orchestra, since then I have been working there.

From  1999 to 2001 I learned Gamelan music of Central Java at the Indonesian ambessy in Hungary, our orchestra was lead by Ki Oemartop. During this period I could have an insight into a completely different musical world and concept, a kind of collective playing, where each and everyone of the musicians is an essential part of the musical piece and interact with the others, - be it a rhythm formula or a single sound.  In their case it is not the musical instrument that plays is emphasized, but the silence, the missing of an instrument’s sound. It’s just the contrary of the Europian pattern, where every musician wants to show himself.  It was one of my greates experience to learn from him,  this really noted  artist in his own country. This experience had a great musical impact on me and have been influencing my approach to music since then.

As a member of different orchestras I was on tours in many countries, nearly every country of Central Europe, and my most significant experience is connected with Germany. I  also visited Japan several times, as well as Indonesia, Malajsia, Brunei, Philippines, Vietnam, Thailand and South-Korea. As a tourist I visited many countries of the Middle East and the Balkan Penninsula, always searching for the authentic music of a certain culture, recognizing its peculiar features and the emotions the music provokes in the listener.

I started to compose music in 2008. My aim is to write music that is joyfull, enjoyable for many people, and yet not commercial. My biggest wish and aim is to achieve the same communal feeling in the Europian music too, the one I had the chance to experience, causing me many happy moments.

Ich bin 1973 in Budapest geboren. Da in der Familie meiner Mutter jeder irgendein Instrument gespielt hat, wurde auch mir zuerst Klavier, und mit 10 Jahren Schlagzeug beigebracht. Meine Lehrer waren Zsolt Sárkány und Sándor Godán. In der Bartók Béla Musikkunst Fachschule übernahm Oszkár Schwartz meinen Unterricht, bei wem ich 1995 mein Diplom gemacht habe.

Schon während meines Hochschulalters spielte ich in symphonischen Kapellen. Ich war Mitglied derersten Formation der Óbudaer Danubia Kapelle, desweiteren spielte ich regelmäßig in der zur Zeit noch funktionierenden Jugend Kapelle des Ungarischen Radios und Fernsehens. Mit diesen Kapellen enstanden mehrere Radio- und Fernsehaufnahmen. Neben dessen arbeitete ich als Assistent bei fast allen symphonischen Kapellen in Budapest. Meine musikalische und fachliche Weiterbildung wurde von bekannten Kapellmeistern, wie Tamás Vásáry, Ervin Lukács, Zoltán Kocsis, Kobayashi Ken-Ichiro, Ádám Medveczky, Jurij Szimonov und Tamás Gál gefördert. Von 1992 bis 2001 war ich Mitglied der Dohnányi Ernő Symphonischer Kapelle. 1996 beteiligte ich mich an der einmalig zusammengestellten „Juventus Hungariae” Millezentenarischer Jugend Symphonik Kapelle, welche am Welt Musik Tag von Yehudi Menuhik geleitet wurde. Es war ein überragendes Erlebnis mit einem der musikalischen Genies des 20. Jahrhunderts zusammenzuarbeiten, seine Instruktionen zu hören.

1997 wurde ich Mitglied der Kapelle des Budapester Operett-theaters, wo ich auch bis heute noch arbeite.

Von 1999 bis 2001 habe ich an der Indonesischen Botschaft unter Leitung von Ki Oemartopo Mittel-Javaische Gamelan Musik gelernt. Mit ihrer Hilfe bekam ich den Einblick in eine ganz verschiedene musikalische Denkart und gemeinschafts musizieren, wo in einer weise jeder Teil des Musikstückes ist, sei es auch nur durch eine Rhytmusformel, oder nur mit einem einzigen Ton. In diesem Kontext fällt nicht ein einzeln gespieltes Instrument auf (welches man vielleicht garnicht hören kann), sondern dessen Fehlen. Das ist in Europa ganz ungewöhnlich, wo jeder Musiker auffallen möchte. Es war wundervoll von diesem, in seiner Heimat hoch geschätztem Meister (Dalang) zu lernen – dieses Erlebnis hat bis heute seinen Einfluss auf mein Musizieren.

Ich hatte mit verschiedenen Kapellen Gastauftritte im Ausland. Wir besuchten fast alle West-europäischen Länder, meine wichtigsten Erlebnisse beziehen sich trotzdem zu Deutschland. Ich war mehrere Male in Japan, aber ich besuchte auch Indonesien, Malaysia, Brunei, die Philippinen, Vietnam, Thailand und auch Süd-Korea. Als Turist befuhr ich den Mittleren Osten und die Balkan Halbinsel. Überall habe ich die autentische, nur auf jene Kultur typische Musik gesucht, habe versucht ihre Eigenschaften und das Gefühl, dass sie in den Hörern verursachen zu beobachten.

In 2008 begann ich mich mit der Komposition von Musik zu beschäftigen. Mein Ziel ist die Komposition solcher Musik, die fröhlich und von jedem aufnehmbar ist, destotrotz nicht kommerziell klingt. Ich möchte in der europäischen Musik das selbe Gemeinschaftserlebnis erschaffen, welches auch mir zuteil wurde, und welches mir sehr viel Freude gegeben hat.